AMERICA, BABY
AMERICA, BABY
Tüll és flitter. Nem hétköznapi? Na és? Polgárpukkasztó? Ki az, aki ilyet valaha is felvenne? De felkaptad a fejed, amikor megláttad, nem!? Tehát valamit tud! Csakis ez volt a célja, a figyelemfelkeltés. Nem hömpölyögnek sok méter hosszan hernyóselymek a ruhában, melyek milliókat érnének, nincs aranyszállal varrva, pusztán hatalmas műgonddal készült és nagy adag jó ízléssel. A cél nem az, hogy az utcán viseljük, csak valamit meg kell mozgatnia, elindítania a közönségben. Elültetni a gondolatot, ami aztán utat talál magának. Manapság mindenki szeretne kitűnni és az emberek nagy része meg is van győződve arról, hogy tényleg kivételes, egyszeri és megismételhetetlen. Stílusban, gondolkodásmódban, de a világról alkotott képét is különlegesnek véli. Mindezek mellett és ellenére nem merünk színeket viselni, szürkék, feketék, sarkosak vagyunk és megyünk a kisebb ellenállás felé, ahelyett, hogy kockáztatva valami igazán jó, és igazán nagy dolgot – ami valóban a sajátunk – valósítanánk meg. Merni kell, menni kell, mert nem fogja senki elkezdeni helyetted, a saját sikered csakis rajtad áll. Az Amerika szimbólum sem azt jelenti értelmezésemben, hogy Kelet-közép Európa semmilyen, – mert lehetne bármilyen – hanem azt, hogy itthon is merhetnénk Amerika lenni egy picit. A helyi, kicsi Amerika, mert az igény és az a csipet fűszer elrejtve, mélyen igenis bennünk van. Nekem sem kellett több, csak egy szemvillantás és a hőn áhított ruhácska máris az enyém lett. Nem hiába volt hangos sikere a Je Suis Belle-nek a divathéten.
AMERICA, BABY
Tulle and spangles. Not ordinary? And then what? outrageous? Who would wear something like this? But your head was snapped around, wasn’t it? So it knows something. That was its only purpose, to gather attention. There are no meters of floss rolling in the dress – which would cost millions – it wasn’t sawn with gold thread, but was created with exaggerated care and a great portion of good taste. It is not to be worn on the street, but to motivate the audience. To plant a thought which will find its way. Nowadays everybody would like to stand out and most of the people are convinced about being special, unique and unrepeatable. In style, in the way of thinking and even about their image of the world. Besides and in spite of that we don’t dare to wear colours, we’re grey, black, squared and we take the path of least resistance instead of – sometimes risking failure – we would accomplish something really good, reaqlly great thing which is our own. One should dare, one should go, nobody will do it for you, your success depends on yourself. The Anerica sign in my interpretation doesn’t mean that eastern/Middle Europe is nothing – as it it could be anything – but that we could be America a little bit here, at home. The local, tiny America, as the will and the pinch of spice is in us, hidden deeply. It wasn’t nothing more than a glance and the sought-after dress became mine. No wonder why it was a great success for Je Suis Belle at the fashion week.
