Sós levegő, homokos part, szikrázó, ezerrel vakító napsugár, bársonyos kék víz, pálmafák, fürdőruha és halak.

Ezek a saját hívószavaim a nyaralásra. Itt azonban minden kicsit felfokozottabb volt, mint egy „átlag” nyaralás alkalmával, ahogyan már az előző posztokban is említettem (itt, itt, itt és itt). A sós levegő nem csak a víz mellett kábított el, hanem mindenhol. A homok olyan fehér és finom, hogy szinte már bűn homoknak hívni. A nap városnézés közben is olyan intenzitással sütött, hogy akár fürdőruhában is sétálgathattunk volna. A víz nem kék, hanem zöld, türkiz és néha ezüstszínben ragyog, de mindig totálisan átlátszó és olyan selymes, mint a legfinomabb kasmír. Nem csak a pálmafák árnyéka csábít, hanem óriás méretű lapulevelek ácsingóznak az út szélén, a tengerparton, mindenhol. A halak, a rákok és a majmok karnyújtásnyira merészkednek és ez csak néhány szemelvény, abból, amilyen valójában ez a sziget. Csodálatos. Szerintetek?

Salty air, sandy beach, glittering, blinding sunshine, velvet-smooth blue water, palms, bikinies and fishes.

These are my code-words for a vacation. But here everything was a bit exaggerated than during an „average” holiday, as I mentioned in my last posts too (here, here, here and here). The salty air narcotized me not only at the beach but everywhere. The sand is so white and so fine that it seems to be a sin to call it sand. The sun shone so brightly during city sight-seeing that we could stroll around even in bathing suits. The water is not really blue, but sometimes green, turqoize and silver, but always totally transparent and as smooth as the finest cashmere. Not only the shade of the palms are tempting, but there are giant burdock leaves growing at roadsides, ont he beach, everywhere. The fishes, crabs and even the green monkeys come as close at an armreach, and these are only a few extracts from what this island is like. WONDERFUL. What you think?