ANITY @ BARBADOS VII.
A közlekedés nagyon vicces…
A szigeten mindenhonnan mindenhova el lehet jutni busszal. 3 féle busz létezik Barbadoson. Tudni kell, hogy a buszmegállókban nincs menetrend, viszont online! simán lekövethető a pontos indulás-érkezés – bár ez a szolgáltatás még csak Béta. Ezen kívül két féle irány van: városba vagy városból. Szerintem ez zseniális. Végül is minek bonyolítani? Teljesen igazuk van. Minden buszon minden út 2$-be kerül (2 barbadosi dollár kb 1 amerikai dollárnak felel meg). Ne képzeljetek el egyenruhát és ne gondoljátok, hogy megismeritek elsőre a buszokat, azonban másodszorra már biztos, miután elszáguldott melletted egy az utcán. Iszonyat gyorsan mennek és egyfolytában dudálnak. Dudálnak ha kiengednek valakit, dudálnak, ha beláthatatlan kanyarba fordulnak, dudálnak ha köszönnek valakinek, dudálnak ha kedvük van és dudálnak bármikor, bárkire és mindeközben üvölt a rasztafári zene a rádióból. 3 típusú busz létezik. A legelvetemültebben közlekedő – értsd gyorsaságra – a fehér kisbusz. Ebbe hivatalosan 6 ember férne be, de 10-12-t simán betuszkolnak és a sofőr mellett ülő vagy álló, vagy éppen a nyitott ajtón kilógó „kaller” szedi be a pénzt. A sárga busz méretben nagyobb, de ugyanúgy „kaller” van, szemtelen a tempó és ordít a zene. Mi ezzel jöttünk haza Bridgetown-ból délután 4-kor, amikor a legtöbben utaznak, ugyanis ekkor van vége az iskolának. A gyönyörű uniformisba öltözött diákok 7től 18 éves korig utaztak a mi buszunkon sok más helyi lakossal együtt. Ennek a busznak a befogadóképessége jóval nagyobb, de még így is sikerült annyi embert feltuszkolni, hogy az én ölemben már egy 7 éves fiúcska ült, egymás „nyakán” álltak az emberek, de a „kaller” még ekkor is végigfurakodott a buszon és beszedte a pénzt. A busz plafonját belülről, a helyi zene ritmusára ütni rituálé számban megy és szerintem ezért is szeretnek utazni a gyerekek ezzel a busszal, mert ezt itt lehet, mi több, ha nem csinálod, nem vagy menő. Egy élmény volt, tényleg, fülsüketítő, de hatalmas élmény. A kék buszon már nem lehet ilyen „illegális” dolgokat csinálni. Ott nem szólhat a zene, le kell ülni minden esetben, nem ülhetsz fel fedetlen felsőtesttel, stb. Szigor van, ezért nem is utaznak vele sokan.
A vízi közlekedés a legviccesebb, ugyanis a jet-skiket és egyéb vízi járműveket üzemeltető helyiek megtesznek mindent, hogy tengervízzel NE kelljen érintkezniük partot éréskor, így gumibelsőkön hasalva a kezükkel evezve evickélnek ki a vízből minden alkalommal, ahelyett, hogy addig is úsznának egy jót. Persze, ezt a teóriát mi, európai fejjel nyilván nem érthetjük.
Az utolsó 2 napra béreltünk csak autót, mert gyakorlatilag mindenhova el lehet jutni tömegközlekedéssel a szigeten és mint utóbb kiderült érdemesebb is, mint “saját” autót vezetni. Olyan úttalan utak futnak a sziget belsejében, melyeken nulla jelzőtábla jelzi, hogy mi-merre található, így mi, körülbelül 2 órát keringtünk tengelyünk körül az első napon, de aztán belejöttünk – nyilván. 🙂
Olvasd el az összes eddigi Barbados-ról szóló bejegyzést ITT!
Public transport is very funny…
You can get from any A point to any B point ont he island by bus. There are three types of buses on Barbados. You have to know that there’s no bus timetable at the bus stops, but online(!) you can check the exact departure and arrival – although this service is Beta only. Further there are only to directions: To City and Out Of City. I think it’s a stroke of genius. Why to make it complicated, hm? They are absolutely right. On any bus any journey costs B$ 2 (two barbados dollars, appr. 1 US Dollar). Don’t visualize uniforms and don’t think that you will recognise the buses at first sight, but you will do so for the second time when the bus passed you at a sparkling pace on the street. They are constanlty driving enormously fast and honk continously. They blow the horn when they give way, they blow the horn before a bend which they can’t see through, they blow the horn when greeting somebody and they blow the horn when they feel like and they blow the horn anytime, to anyone and meanwhile loud rastafari-dancehall music is blasting from the radio. There are three types of buses. The most crookedly running – in terms of speed – are the white minivans. Normally this vehicle could hold 6 persons officiially, but they bundle 10-12 passengers in and the guy sitting next to the driver or standing int he open door is the conductor who collects the fare. The yellow bus is bigger, but there’s a conductor also and the music is also loud there, the tempo is cheeky. We returned „home” from Bridgetown by this at 4 in the afternoon when the most passengers travel as the school ends at about this time. Schoolboys and schoolgirls between 7 and 18 – all wearing beautiful school uniforms – were the passengers on our bus altogether with a lot of other locals. This bus’s capacity is a lot bigger (12 sits, 24 stands) but so many people were penned into the bus that a 7 year old boy was sitting in my lap, everybody was standing-sitting on each other’s heads and toes. But the „jumper” made his way through the crowd even then to collect the money fromeveryone. Banging the roof of the bus from inside ont he rythm of the local music is something like a ritual, and I think that’s why the kids love to travel with this bus, and even more, if you don’t do this you are not trendy. This was an experience, earsplitting, but gigantic experience. You are not allowed to do such „illegal” things. No music, you have to sit down, no bareback is allowed, etc. There’s rigidity, so not too much passengers choose this bus.
Water transport is the funniest, as the locals – operating jet skies and other watercrafts – do everything so that they don’t have to contact with sea water when landing, therefore they flounder to coast on tubes every time paddling with their palms instead instead of a refreshing swimming. Certinly this theory – with our European mind – is totally baffling.
HERE you can read all of my posts about Barbados!
