A tavasz már érezhetően nagyon készülődik, így talán az utolsó hideg hétvége következik. Én legalábbis tavasz hangulatban érzem már magam.

DE még gyorsan egy kis tél, egy kis puhaság, egy kis szőrme…ezt a gyönyörű darabot muszáj megosztanom veletek, mert egyszerűen imádnivaló. Komolyan. Ahogyan azt már egy korábbi posztomban is írtam külhonban sikerült beszereznem összesen 40 eurót kóstált és a világ legjobb vétele volt.

Vásárláskor hirtelen melegében még dohos szagúan az ócska piacon magamra is aggattam, mert pont elbírtam még egy réteget. Nem telt el 10 perc és szinte allergiás rohamot kaptam a dohos szagától, a poratkáktól vagy attól, hogy szúrt minden irányból. Féltem, hogy soha többé nem fogom tudni felvenni már.

Aztán itthon, tisztíttatás után egyszerűen beleszerelmesedtem. Jó illatú lett, puha, jóval könnyebb, mint volt. Az állapota nem kifogástalan, de – ahogy a képek is mutatják – így is gyönyörű. Mindig vágytam egy hosszú bundára, de sosem szerettem volna rá annyi pénzt költeni, amennyibe ezek újonnan kerülnek, pláne az nagyon hosszúak.

Rengeteg külföldi bolhapiacot áttúrtam már a tökéletes darabot keresvén, de valahogy sehol nem várt rám az igazi. Hát itt igen. Egyedül, magányosan lógott a temérdek, ám totálisan különféle antikvitást áruló úr furgonjáról. Nekem teremtették, engem várt. Persze, volt már legalább 5 gazdája előttem, de ettől még az enyém és az is marad most már örökre.

Funkcionalitását tekintve is kifogástalan, ugyanis a legnagyobb hidegben is elég, ha csak egy pólót veszek alá. Nem túl alkalmas azonban egész napos városnézésre, vagy „standos macát” játszani benne órákon keresztül, mert – bár a hozzáértők azt mondják, hogy szuperkönnyű – a vállam leszakad a nap végére a súlyától. Imádlak Bundus, örök darab vagy!

FURCOAT

Spring is getting ready, everyone can feel it, so most probably this will be the last cold weekend. At least I’m in a spring mood right now.

BUT – quickly – a bit of winter, some softness, some fur… This beautiful piece must be shared with you because it’s simply adorable. I mean it. As I’ve mentioned it in one of my earlier posts I managed to get it abroad, it costed only 40 EUR and it was the best bargain of all.

When buying it I put it on at once – altogether with its fustiness – as I could wear one more layer. In less that 10 minutes I almost got an allergic attack because of its smell, the dust mites or beacuse the fur prickled from every direction. I feared that I wouldn’t be able to wear it ever again.

Then, at home, after having it cleaned I simply fell in love with it again. It became fragrant, soft and much lighter than earlier. It’s not in perfect shape, but – as you can see on the photos – it is beautiful even so. I always wished to have a long fur coat, but didn’t want to spend as much money on it as it normally costs when new, especially these long ones.

I rummaged many flea markets in search of the perfect piece, but the ONE didn’t wait for me anywhere. But now, my time had come. It hanged lonely among zillions of different old curiosities from the vendor’s truck. It was made for me, waited for me. It had at least five owners before me, but it is mine and will be mine forever.

It’s also spotless in terms of functionality, as on the coldest days it’s enough if I wear only a T-shirt under it. At the same time it’s not suitable for a whole-day sightseeing or to act as a „booth bitch” for hours because – despite experts said it’s superlight – my shoulders are spitting at the and of the day because of its weight.

I love you my dear Fur Coat, you are an eternal bit!