Rengeteg gondolat van a fejemben, mióta elmentél. Leírni mégsem akartam, egyre csak halogattam és mindent csináltam már helyette, hogy leüljek írni. Mert amíg nem írom le, addig nem lesz valóság. Mindaddig ott marad az utolsó kép, amit még mindig nem engedek tovább a fejemben és a szívemben. Egyszerűen nem velünk történt meg. Nem történhetett. Te nem lehetsz beteg, vagy majd úgyis meggyógyulsz. De ma már muszáj leírnom, mert nem akarom, hogy elfelejtsek egy apró részletet sem. Mindenre emlékezni akarok, minden drága kis dolgodra, az életedre, minden mozdulatodra, minden egyes tekintetedre, amit annyira ismertünk, szerettünk, hogy tudtuk, hogy mikor, mit szeretnél. De mondd, miért nem mondtad, hogy beteg vagy, hogy segíthessünk, hogy ne fájjon neked. Mert biztosan nagyon fájt már, de Te annyira, de annyira erős voltál mindig. És mi nem ismertük fel, hogy nagy a baj. Annyira sajnálom, annyira szeretlek KisKutyám. Csak még egyszer láthatnálak, csak még egyszer megpuszilgathatnálak és elmondhatnám, hogy ne félj, minden rendben lesz, vigyázok Rád.

Te voltál maga a boldogság. A feltétel nélküli szeretet. A legjobb és legőszintébb barát, aki mindig ugyanúgy örült, ha meglátott. Semmi, de semmi rossz nem volt benned. Elképzelhetetlen a múlt idő.

Most mégis miért süt a nap?

Miért mosolyognak az emberek? Hogy tehetik? Semmi okuk rá.

Annyi, de annyi kaland várt még ránk együtt. Elképzelni sem tudom a világot nélküled. Olyan sok helyen voltunk együtt, annyi mindent láttunk együtt. Megannyi helyen játszottunk együtt, fürödtünk, hegyet másztunk a hóban vagy nem abban, túráztunk, sárba feküdtél, ha kellett, ha nem és minden, de minden kisnövényt meghatároztál. Nem, nem járt le az időd, nekem ezt senki ne mondja, hogy ennyi volt megírva. A te helyed mellettünk van. Mert egyedül vajon ki vigyáz majd Rád?

Tudom, hogy jó életed volt és szerettél velünk, de olyan rövid volt. Miért csak ilyen rövid? Sokkal többet, sokkal-sokkal többet érdemeltél volna. Jól csináltam egyáltalán? Mindent megadtam neked? Annyi, annyi mindent adnék még… Ki mondja meg, hogy mikor? Nem volt itt az idő, nincs igazság a földön.

Kitéptek belőlem egy darabot és nem tudok nélküle létezni. Nincs olyan pillanat, amikor nem gondolok Rád. Felváltva hibáztatom magam és kutakodok az emlékeimben a szép emlékek sorai között. Egyik jobban fáj a másiknál. De nem én számítok.

Sokan nem értik, nem érhetik. Te nem egy Kutya vagy, hanem a legjobb barátom, a társam, a családunk. Soha nem fog elmúlni a fájdalom, az űr és a szeretet, ami az a hatalmas szeretet zsák, ami voltál, csak a láthatatlansága mar belém minden egyes élethelyzetnél, amikor ott kellene lenned. Vagyis minden egyes pillanatban, bárhol vagyok otthon, az autóban, az utcán… Mindenről Te jutsz eszembe, mindenhol ott kéne lenned velünk. Oda tartozol.

Hiába terelem el különböző tevékenységekkel a gondolataimat valahogy mindig ott vagy, mindenben ott vagy. Már a legrosszabban, a takarításban sincs semmi jó, hiszen már nem tudom neked porszívózás közben dobálni a lasztit – mert annak a hangos hülyeségnek csak akkor volt értelme, ha labdáztunk is közben…

Persze most értem, hogy minden igaz, amit mondanak. Tagadsz, aztán dühös vagy, aztán mérhetetlenül szomorú vagy, aztán csak úgy teszel, mintha mindez veled nem történhetne meg.  Aztán megtörténik. És vége lesz a világnak. És mindent átértékelsz. Kicsúszik a talaj a lábad alól. Semmi sem számít már igazán, csak a gyász, csak az, hogy visszatekernéd az idő kerekét, hogy még egyszer láthassalak, csak köszönhessek el. Tudod egyáltalán, hogy mennyire szeretlek… szerettelek?

Mindig ott voltál, a biztos pont az életemben. Bármi történt, tudtam, hogy ha hozzád megyek, ha veled vagyok, vagy akár csak gondolok rád, akkor az tiszta és csupa szeretet. Bármi történt is, Te tudtad, érezted rajtam. Annyira szoros volt ez a kapocs. Elképzelhetetlen, hogy nem vagy többé. Te maga voltál a feltétlen és őszinte szeretet. Mi lesz ezután?

Aztán elgondolkozol, hogy mi számít igazán.

Bármit odaadnék, hogy egészséges lehess megint, az összes utazást, minden dologi javat, bármit.

Semmi, de semmi. Csak a szeretet számít és hogy vigyázzunk arra, akit szeretünk. Arra, akit megszelidítettünk. Nagyon, nagyon vigyázzunk. És figyeljünk. Mert minden nap megtörténhet a baj. Minden nap megtörténhet az, amivel már annyi, de annyi rémálmod volt, de eddig mindig felébredtél. Egyszer csak az a nap lesz, amikor nem tudsz felébredni a rossz álomból. A rossz álom válik valósággá.

Tényleg semmi más nem számít, csak, hogy feltétlenül szeressünk, hogy ne hazudjunk és ne mutassunk mást, mint amire gondolunk. Annyira könnyű szeretni, annyira könnyű élni. Annyira nehéz betegnek lenni. Annyira tud fájni a betegség. Felületes, érdekemberek, vajon miért vagytok ilyenek? Éljetek! Olyan nagyon rövid az élet, ne pazaroljuk el és értékeljük más szeretetét és életét / létét is. Annyi nagy és megannyi sok apróság, gond, baj van a világban, a lényeg, hogy azokkal legyünk, akiket szeretünk. Azokkal legyünk, amíg csak lehet, amíg csak megadatik. Míg megtehetjük! Állj fel és indulj el most, mondd, ki a szót, most és ne holnap, mert lehet, hogy késő lesz.

Ahogyan Döme tudott szeretni – és ahogyan a kutyák / macskák tudnak – legyen példa minden embernek. Ha csak a tört részét tudnánk reprodukálni… már az nagyon-nagy dolog volna. Önzetlenül. Olyan szeretetet tudnak adni ezek a kisállatok, mint senki. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire közel kerül hozzám egy állatka. Felfoghatatlanul fáj, hogy nem élnek addig, mint mi, pedig az volna a normális.

Fogalmam sem volt, hogy milyen lehet elveszíteni valakit, aki ennyire fontos és ennyire közel áll. Rettegek. A legjobb barátom, a gyerekem voltál. Nem értem, nem akarom és nem is hiszem el ezt az egészet. Nem velünk történik, nem történhet. Mindig jól voltál, mert jól kellett lenned, minden baj után meggyógyultál, hiszen Te nem lehettél beteg, mert Te az ÉnKisKutyám vagy. Te nem lehetsz beteg, sosem lett volna szabad ennyire betegnek lenned. Neked nem.

Látni sem bírom a Kutyákat, vagyis ma már inkább mindegyikre ránézek, hátha Te vagy az. Hátha nem volt igaz, hátha csak egy volt az a nap a szörnyű rémálmaim közül veled. Mert mindig annyira féltettelek.

Egyikük sem lesz már Te. Bármennyire is szeretném. Olyan különleges voltál.

Egyéniség, egy határozott jellem, olyan kedves, intelligens, értelmes, drága, imádnivaló kincs, amiből csakis egyetlen egy létezik. Igaz volt, nem lett volna a te stílusod nagyon megöregedni és lelassulni. Hiszen az nem Te vagy. Sosem az voltál. Energikus, imádnivaló kiabálós Kutyus voltál. Gyorsan mentél el és „megadtad a módját”. Annyira, annyira szeretném hinni, hogy nem szenvedtél sokat. A legjobb KisKutya voltál a világon, nem érdemeltél volna rosszat, soha, egy percig sem. A legjobbat érdemelted. Nagyon szeretünk.

2 hónapja még a Normafán szaladgáltunk a hóban együtt.  Egyszerűen nem tudom feldolgozni és felfogni, hogy mi történt. Hogyan és miért ilyen gyorsan?

Dühös vagyok a világra és dühös vagyok a gyógyíthatatlan és az egyre terjedő betegségekre (állati és emberi egyaránt).

Gazdi barátaim és ismerőseim, kérlek, hogy nagyon vigyázzatok a kutyusotokra! Nagyon! Ha kicsit is köhög, vigyétek orvoshoz, ha picivel is lustább, ha megnő a pocakja látványosan, ha zsírmájat diagnosztizálnak nála, vagy bármi szokatlant tapasztaltok akkor is. Én minden szíre-szóra orvoshoz cipeltem Dömét és mégis megtörtént a baj (pedig az esetek 97%-ában tényleg nem volt baja). Mint utóbb kiderült máj és tüdődaganata volt és szív valamint tüdőférges is volt. Mindez úgy, hogy minden szervére kiterjedő ultrahang és megannyi tüdőröntgen, vérvétel sem mutatta ki, hogy mi a baj. Valamint szívférgességre is szedett gyógyszert. (Nagyon fontos, hogy mindig tesztelni kell a kutyákat, mielőtt ezt a gyógyszert beadják nekik!) A rákos szöveteket / megváltozott szövetállományt csak és kizárólag CT mutatja ki! Van állatok esetében is CT és tudják kezelni az állatokat is, miután diagnosztizálták a rákot (nem is járnak olyan mellékhatásokkal, mint az emberek esetében, az állatok szervezete, immunrendszere sokkal erősebb). Ha nagy a baj, legalább a fájdalmukat tudják csillapítani és ott van a kezedben a döntés, hogy segíts. És ez is nagyon fontos! A szívférgességre egyáltalán nem hívják fel megfelelően a figyelmet, mert ez is egy iszonyú komoly és nagyon veszélyes betegség, amit kizárólag megelőzni lehet, mert miután már kialakult, akkor az esetek nagy többségében már nagy a baj (halálosan nagy). Az állatok sokkal tovább szenvednek, ezért fontos, hogy mi lássuk rajtuk, hogy mikor kell segítenünk, mert sajnos nem mondják meg és sokkal tovább tűrnek, mint az emberek, csak szó nélkül. Dömén az utolsó 3-4 napban lehetett csak látni, hogy valami nagyon nincs rendben. Nincs az az idő, az a pénz, amit ők ne érnének meg, az a munka, amit nem lehet elhalasztani, hiszen nekik mi jelentjük az életet, értünk élnek, a mi boldogságunk az egyetlen és elsődleges céljuk az életben, és hogy ameddig tudnak, vigyázzanak ránk.

A legdrágább kincsek a világon. Vigyázzunk nagyon rájuk!

Elég jók voltunk Veled? Hogy lehettünk volna, hiszen nem tudtalak megóvni, nem védtelek meg. Pedig mindig úgy szerettelek volna mindentől megóvni. A legapróbb porszemtől is. Semmi, de semmi rosszat nem érdemeltél, csakis jót. A legjobb jót a világon.

Az egyetlen és legjobb barátom vagy. Az, aki legközelebb áll hozzám. Senki nem értheti ezt meg.

Ha ezer becenevet adtunk is, akkor is tudtad, kiválogattad és felkaptad a fejed, csak ott legyünk veled, melletted, csak mi legyünk azok. Mert úgy imádtál minket, hogy ott vagyunk körülötted, mi pedig Téged. És még így sem tudtunk annyira, mint amennyire Te minket.

Mennyire fontos a szeretet és mennyire csak az fontos a világon. Ezek a kisállatok csak szeretetet adnak, csak és kizárólag szeretni tudnak. Önzetlenül. Feltétel nélkül. Nekünk pedig az a dolgunk, hogy azt a felbecsülhetetlenül rövid időt, amit velünk töltenek a lehető legjobbá tegyük nekik. Mert mindent megérdemelnek és még annál sokkal-sokkal többet is.

 

Légy türelmes, légy jobb ember, ne rohanj egy kicsit. Megéri, hidd el. Annyira picik és láthatatlanak azok a dolgok, amik igazán fontosak. Szeress. Szeress nagyon. És mondj ki minden szót, ne félj, hogy mi lesz, ha süket fülekre találsz. Ha meg sem próbálod, egyedül maradsz és egyedül nem jó. Egyedül szomorú, egyedül fáj, egyedül nem jó.

Jobb lettem, tőled, általad. Köszönöm az együtt töltött csodás perceket. M I N D E T. Felfoghatatlan, hogy nem játszunk már soha többé…

Kimondhatatlanul hiányzol KisKutyám.

Ígérem, hogy mindenre emlékezni fogok, megőrizlek a szívemben. Örökre. Az összes játékot, rosszalkodást, úszást, csúszkálást, kacsintásodat, mancsozást, mancsok mögé bújást, hogy mennyire eleged volt a pusziimból néha, a morgós játékot aminek tulajdonképpen a bújás volt az értelme, a mindig éhes szemecskéidet, a hempergőzést, a róka pofit és még annyi-annyi mindent, minden percünket.

És azt is tudom, hogy nagyon vársz majd, mint ahogyan mindig is tetted.

I wish…

Én sem szerettem elolvasni az ilyen cikkeket sosem, mert mindig csak rosszat, túl rosszat írtak. DE attól, hogy homokba dugod a fejed a baj még nagy lehet, ezért nagyon fontos tudnunk, hogy mivel állunk szemben, hogy hogyan segíthetünk, hogyan óvhatjuk meg a szeretett kis kedvencünket. 

A legfontosabb, hogy JÓ ÁLLATORVOST VÁLASSZ, mert ÉLETET MENTHET!

NEM ijesztgetésképpen, pusztán jó szándékból, KÉRLEK, olvassátok el ezeket a cikkeket! MINDET!

SZÍVFÉRGESSÉGRŐL: https://kutyabarathelyek.hu/hu/hirek/reszletek/mindent-a-szivfergessegrol/

SZÍVFÉRGESSÉGRŐL: https://www.hirado.hu/2017/02/15/alattomos-betegsegre-figyelmeztetik-a-magyar-kutyasokat/

DAGANAT KEZELÉSE, EGÉSZSÉGES ÉTKEZÉS: http://www.kutyaegeszseg.hu/blog/view/a_daganatos_kutya_taplalasa-40

DAGANAT KEZELÉSE: http://www.kutyadaganat.com/kemoterapia-az-allatorvosi-onkologiaban/

 

Take me home.

 

 

 

 

 

 

 

<3 A Te birodalmad.