ÉLETEM FILMJE
Láttam egy filmet a napokban, ami úgy megfogott és annyira átéltem a hangulatát, a színeit, formáit, a mondanivalóját, hogy úgy érzem muszáj írnom nektek róla. Ez életem filmje.
Iszonyú régóta szerettem volna megnézni, de valahogy éreztem, hogy ezt nem moziban kell látnom, ám valamiért mégis nagyon fontos megnéznem.
I saw a movie recently which caught me so much and the mood, colours, shapes and its message touched me so much that I knew I must write to you about it. This is the movie of my life.
I’ve wanted to see it for ages but somehow felt that it should not be seen in a theatre. Anyhow, for some reason it was important for me to watch it.
Az egész film lassú, tiszta, átgondolt. Olyan, mint amilyennek tényleg megéljük a napjainkat, mi, hétköznapi emberek. Kommunikáció nélkül, egymás mellett létezve. Kamerák és felgyorsított szenzációhajhász vágójelenetek nélkül. A sztorit ítélje meg mindenki maga, hozzám jelenleg nagyon közel áll a történet, de nem csak emiatt estem első látásra szerelembe. És még meg fogom nézni párszor, ezt már most tudom.
The whole movie is slow, clear, well thought. It is exactly how the days are lived by us, everyday people. Without communication, living next to each other. Without cams and the accelerated sensationalist cut scenes. The story is to be judged by everyone individually. It’s very close to me now but it’s not the only reasen why I’ve fallen in love with it. And I will watch it again and again, I know.
A rendező munkája annyira nem hétköznapi, hogy képes volt önmagát mintegy kívül helyezni a helyszínen, a szereplőkön, a cselekményen és felülről hajszálvékony szálon igazgatta a nüansznyi porszemeket. Tette mindezt annak érdekében, hogy valami igazán különleges alkotás szülessen. Biztos vagyok benne, hogy nem sokan néztétek meg, már csak a szereposztás miatt sem. Talán azt gondoltátok, hogy „Na, ez már mindennek a teteje, hogy ők, ketten, egy filmben. Tuti csöpögős romantikus.” Hát nem. Egyáltalán nem egy hollywoodi kasszasiker, nem kell szenzációra, nagy akciókra vagy szerelemre számítani és hiperszuper stúdiókörülményeket se várjatok.
The work of the director is so not average that she was able to put herself out of the scenes, the actors, the story and she controlled the tiny bits by hair-thin strings. Did this in order to produce a really unique artwork. I’m sure not too many of you have seen it, some beacuse of its cast. You may have thought „Oh, that puts the lid on it, these two in one movie. It must be over-romantic.”. But not. It’s everything but a Hollywood blockbuster, no need to expect big actions or love and cutting-edge studio tricks are missing, also.
Ellenben a művészi jelleg, a kifinomult ízléssel válogatott színkompozíciók, a 70-es évek legszebb luxus matériái modern vonalvezetés szerint használva, majd örök divatikonok által ihletett pozícióban tálalva… ez a filmkészítés netovábbja. A kameramozgások, valamint a részletekben rejlő hangsúlyos jelentőséget élvező mondanivaló, mind mind hozzájárulnak ahhoz, hogy úgy érzem ez a film életem filmje. Összetetten csodálatos, nincs olyan jelenet, nincs olyan vágókép, ami ne tetszene. Nagyon tetszett például a keretes szerkezet, miszerint a semmiből érkeznek és a semmibe haladnak tovább a közel 50 éves autócsodával (Citroen DS Chapon). Csupán néhány részletet ismerünk meg az életükből/útjukból, pusztán egy állomása vagyunk az ők amúgy is nagyon színes, kalandos és hosszú utazásának. Nyilván imádom a szereplőket, pláne együtt szerepelni. A színésznő legalább olyan ikon, mint Jane Birkin maga – aki egyébként az egyik inspirációs forrás volt – a stílusa, az öntudata, az, ahogyan eljátssza saját magát és saját magának kicsit őrült, kicsit zavarodott, de még mindig vonzó és femme fatale tükörképét a hotelszoba nappaliján, földig érő pongyolában keresztülsuhanva.
But the artistic style, the colour compositions handpicked with fine taste, the most beautiful luxury materials of the 70s used by a modern tracing and than presented in positions that were inspired by eternal fashion icons… This is the non plus ultra of film cinematography. The camera movements and the message having its importance hidden in the details make me feel this movie is the one of my life. Beautiful in its complex way, there’s no scene or B-roll I wouldn’t like. I really liked the framed structure; they come from nowhere and go nowhere driving a fabulous, nearly 50-year-old car (Citroen DS Chapon). We come to know only a few details of their lives / their journey, we are merely a stop of their very colorful, adventurous and long travel. I obviously adore the actors, especially when playing together. The actress is an icon herself at least as Jane Birkin was, who happened to be one of the inspirational sources. Her style, her conciousness, how she plays herself and the slightly mental, slightly confused but still attractive and femme fatale reflection of herself gliding through the hall of the hotel suite in her floor-length negligee.
Tudjátok, hogy mennyire vagyok a ruhák és cipők rabja és mennyire tudok imádni és áhítani egy-egy darabot. Nos, az volt a legfurcsább számomra, hogy hiába van a film telis-tele olyan – sokáig kizárólag pasztell színű – ruhával, melyekbe szerelmes vagyok, nem vonták el a figyelmemet a film egyébként is zseniális mivoltáról. Holott tényleg csodásak a 70-es évek stílusát utánzó, ám nagyon kevés vintage darabot használó költemények. Mert ezek tényleg azok. A jelmeztervező/stylist Ellen Mirojnick saját elmondása szerint a női karakter mintegy öngyógyításként használta a luxust úgy az öltözködésben, mint a sminkjében, a haja fésülésével és még a lépteiben is. Néhány fontos darab volt csak vintage, mint például az a szuper gyönyörű oversize YSL napszemüveg, melyet férfi karakterünk mindig a helyes pozícióba tett, miután a nő csak ledobta – ezt egyébként a mindennapi életükben is pontosan ugyanígy csinálják – jelezve ezzel nő iránti érzelmeit, törődését.
You know much I’m addicted to clothes and shoes and how much I can adore and wish a certain piece. So the most surprising for me was that in spite of the fact that the film is full of clothes – for a while exclusively in pastel colours – I’m in love with, these didn’t detract my attention from the – genial itself – movie. Although these poems (very few vintage pieces were used) using the style of the 70s are wonderful. Because they are really wonderful. Ellen Mirojnick, costume designer and stylist said that the female character used the luxury in her way of dressing, make-up, hairstyle and even in her steps as self-medication. Very few, important accessories were vintage, like the super brilliant oversize YSL sunglasses, which was always righted by our male character after her wife tossed them – they make the same in their real everyday life – showing that he still cared for her and his emotions.
Ellen szerint, ha túl sok lett volna a vintage darab, azok besárgítják a filmet, túlságosan áthelyezik a 70-es évek Európájába. Egy-egy csepp régi holmi pedig pontosan elég volt ahhoz, hogy ilyen összhangot sikerüljön összehozni. Igaza van, ezekkel a finom, lehelet könnyű anyagokkal operálva olyan fantasztikusan modern és trendi 70-es évek New York-i utazóit varázsolta a képernyőre, melyhez csak az ilyetén részletes, aprólékos munka vezethet. Közös munka, ugyanis a rendező/színésznő készítette az első inspirációs füzeteket az öltözékekhez, melyek többnyire az akkoriban élő filmcsillagok stílusát hivatott követni. Ezeket az ötleteket dolgozta fel és át Mirojnick olyan világhírű nevek ízlésével vegyítve, mint Elizabeth Taylor, Halston, YSL vagy Jane Birkin. A nagy nevű, már szinte a szakma veteránjának is mondott jelmeztervező Mirojnick mellesleg olyan filmekben dolgozott, mint a gyomorfacsaróan erotikus – szintén nagy szerelmem film – Unfaithful, vagy a Basic Instinct a fiatal és nagyon szexi Sharone Stonnal. Egyértelműen látható, hogy nincsenek színek. Fekete, fehér és bézs ruhák váltakoznak, majd a főhősnő kivirágzását egy erős pirossal adják képileg is tudtunkra. Hát mi ez, ha nem a filmkészítés fellegvára?
If there would have been too much vintage props in the film – that’s what Ellen says – it would have give the film a yellowish cast, would have placed the movie to the 70s Europe. A bit of old items here and there were enough to create a mood like this. She’s right, she could draw modern and trendy, 70s-like New Yorker travellers to the silver screen using these fine, feather-weight materials only through detailed, meticulous work. It was a common work as the actress/director made the first inspirational look book for the wardrobe which focused on the contemporary filmstars’ style. These ideas were worked out by Mirjonick mixing them with appearence of well-known names like Elizabeth Taylor, Halston, YSL or Jane Birkin. The recognised, veteran costume designer Mirjonick worked in movies like the stressful-erotic Unfaithful (also my favourite) or Basic Instinct with the young and extremely sexy Sharon Stone. It’s easy to recognise that there are no colours. Black, white and beige clothes come one after the other and the blooming of the female protagonist is shown us by a strong red. What is it if not the citadel of movie making?
A lélegzetelállító, szintén eszményi forgatási helyszín Málta, ahol a két színész mézeshetei alatt forgatta le ezt a filmet. Hát, elég nehéz lehetett. Vagy csak szimplán jó színésznek kell hozzá lenni. 🙂
The breathtaking and also ideal shooting location is Malta, where the two actors shot this film during their honeymoon. It must have been tough, anyhow. Or they simply had to be what they were, talented actors.
Elképzelni sem tudom, hogy mennyi minden – apró dolgok – kell egy film tökéletesre csiszolásához, de egy biztos, ezt a filmet úgy érdemes megnézni, hogy minden egyes részletre odafigyeltek. M I N D E N egyes R É S Z L E T R E ! Fogyasztása akár többször is javallott, csakúgy, mint a nagy klasszikusokat.
I can’t imagine how many thing – tiny bits – are needed in order to polish a film to perfection, but one thing is certain, this film is worth watching on a way that you pay attention to every single detail. EVERY single DETAIL! And – like the great classic movies – this movie is indicated for watching repeatedly.