Kell egy társ, kell egy szerelem, mindenkinek szüksége van ezekre a totálisan egyszerű, magától értetődő dolgokra az életben.

De a kettő ugyanaz? Lehet ugyanaz?

Legyünk bármennyire karrieristák és céltudatosak, ha párról van szó megengedheti magának az ember, hogy ellágyuljon. Ha kitárod a szíved és felfeded a lelked minden kis bugyrát valakinek az – valljuk meg – valamilyen szinten meztelenre vetkőzés vagy ha úgy tetszik sebezhetővé válás. Erre kell, hogy a férfiak is képesek legyenek valamilyen szinten. Ha nem tennék meg, akkor nem érne az egész egy fabatkát sem. Márpedig sokan nem teszik meg. Soha. Sokan közülük mégis fenntartanak kapcsolatokat, abban a hitben, hogy minden a legnagyobb rendben van. (Vagy éppen bele sem kezdenek egy kapcsolatba, de erről majd a következő bejegyzésben…) Az ő igényeiket ugyanis ez a felszínes cukormáz teljes mértékben kielégíti, mi több, úgy gondolják, hogy a szívük választottjának is megfelel ez a szint.

Szeretném jelezni, hogy nekünk, nőknek általában ez nem elég, annak ellenére, hogy képesek vagyunk a saját időnket nem sajnálva és érzelmi életünket sutba vágva eltölteni hosszú hosszú éveket szerelem nélkül. Aminek persze rengeteg oka és okozója lehet, de ha belegondolsz abba, hogy tulajdonképpen mit veszítesz azzal, hogy a szerelmet elengeded a szíved szakad meg. Amikor vágyod a szeretetet, amit csak egy férfi adhat, amikor bármit megtennél egy érintésért, amikor egy csók világmegváltó erővel tud hatni rád… De ha már elég csak holmi hülye amerikai romantikus filmet megnézned és összeszorul a gyomrod, ha tudatosítod, hogy ilyen bődületes túlzó romantikában akár neked is lehetne részed. Aztán persze előbb-utóbb attól is besokallnál…whatsoever.

Hajlamosak vagyunk ülni a babérjainkon, de az idő szalad és sajnos nem leszünk fiatalabbak. Bárcsak több fiatalkora lehetne az embernek, több útja arra, hogy alakítsa az érzelmi életét. Akkor nem lenne baj, ha egyszer szuperhülyén csináltad és elrontottál mindent. Majd a következőnél okosabb és megfontoltabb leszel. Vagy nem.

WALLS FROM ICING

One needs a partner, a love, everybody needs these totally simple, self-evident things in life.

But are these two personificated in the same person? Can it be same? No matter how careerists and purposeful we are, when talking about a spouse we can afford to be softened. If you open up your heart and reveal every corner of your soul to someone, then – let’s face it – it’s getting naked and vulnerable. Men must be capable of that at a certain level. If they wouldn’t do it this whole thing wouldn’t worth a dime. However, many fail to do so. Never. Many of them still maintain relationships in the belief that everything is okay. Their needs are completely fullfilled this way, and even more, they believe that this meets the requirement of their chosen one, also.

I would like to point out that for us women, this is not enough, despite the fact that we can spend years – not sparing our time and putting aside our emotional life – without love. This, of course, can have a lot of reasons, but if you think of what you lose letting the love go, you’re heart breaks. When you lust for over which can be given by a certain man only, when you’d give anything for a touch, when a kiss could turn the world upside down… Or it’s enough to watch a silly American romantic movie and you have a clutch in your stomach when you realize that you could be part of an enormously exaggerated romantics of that kind.

We tend to sit on our laurels, but time is running and unfortunately we are not getting any younger. If only one could have more youth, more way to shape emotional life. Then it wouldn’t be tragic if once you have been extra stupid and ruined everything. Next time you’d be smarter and more thoughtful. Or not.