KÁRTYAVÁR
Az időnk véges.
Amíg gondtalan, felhőtlen fiatal módjára éled az életed még nem bánsz meg semmit, még úgy érzed, úgyis lesz időd mindent kijavítani, hiszen még fiatal vagy.
Még lesz alkalmad másként csinálni, ha ezt most el is szúrod. Egy következő esély, egy következő nap, egy következő élet. Mindenki mondja, hogy 30 után más lesz. Le kell tenni már valamit az asztalra, felnőtt fejjel kell gondolkozni, felelősségteljesen élni, stb. Nyilván ezt egyetlen huszonéves sem hallja meg, mert náluk a világon nincs okosabb ember. Persze, kell lógni a suliból, kell felhőtlenül bulizni, kell fesztiválokra járni, kell barátnőknél aludni, kell felelőtlenül semmivel sem foglalkozni. Ezek mind részei az életnek és ezek is alakítanak azzá, amivé majd válsz. Nem is biztos, hogy pontosan 30 évesen döbbensz rá dolgokra és világosodsz meg, ezt embere válogatja. Van, aki később és van, aki előbb érő típus. A 30-as mégis olyan szakasz „határ” az ember életében, amikor már – ha előbb nem is – mindenképpen el kell gondolkodnunk azon, hogy tulajdonképpen hova is vezet az utunk. És ha éppen sehova, akkor nem árt kialakítani egy irányt. Én kifejezetten a „ha előbb nem is” típus vagyok. Nem volt kellemes leülni és elszámolni saját magammal, de jó volt végre tisztába tenni az életemet. Rövid távú céljaim mindig voltak, de valahogy életcélom és küldetésem nem volt. Hát csináltam magamnak. Az életemből nem lesz másik. Ezt kell jól csinálni. Ebben kell körülvenni magad számodra fontos, pozitív emberekkel. Ebben kell azt csinálnod, amit szeretsz és mindenféleképpen azzal kell előadni ezt az élet nevű játékot, akit szeretsz. Nem lenne szabad nagyon elrontani, hiszen akkor az egész kártyavárnak mi értelme volt. Most is későn vagyok elkezdeni építgetni, de még mindig nem túlkésőn. Hát hajrá! Jobb lenne felépíteni, mielőtt lerombolom…
Our time is finite.
While you live your life on a carefree young way you don’t regret anything, you feel that you’ll have time to fix everything, as you are young.
You’ll have opportunity to do everything on another way if you fuck up at first. A next chance, a next day, a next life. Everyone says that it will be different after 30. You have to put something on the table, you have to think on an adult way, live your life responsibly, etc. Obviously nobody in their twenties will listen to this, as nobody is smarter than them. Yes, you have to drop out from school, you have to party hard, visit festivals, sleep over at friends, not to care about anything irresponsibly. These are all parts of life and form you what you will become. It’s not sure that you will realize things and see everything clear when you are 30, it depends on the person. Some mature earlier, some later. But 30 is a section frontier in one’s life when – if not earlier – we have to think about where our route leads. And if actually nowhere, it worths figuring out one direction. I’m definiely an „if-not-earlier” type. It wasn’t pleasantful to sit down and get square with myself, but it was good to finally clear my life. I always had short-term goals, but had no mission and real purpose. So I created one. My life won’t change to another one. This is the one that must be done well. This is the one in which you have to surround yourself with important, positive people. This is the one in which you have to do what you like and you have to perform this game called life with the one you love. It mustn’t be messed up as then this whole house of cards wouldn’t make sense. I’m late to start building even now, but not too late. So let’s go! It would be better to build up before I destroy it …
