KOMBINÁLÁS AZ ÉLETÜNK
Mindenki alkalmas párkapcsolatra?
Vagy egyszerűen csak el kell fogadnunk, hogy léteznek a környezetünkben olyan emberek, akik totálisan alkalmatlanok és mindemellett tökéletesen boldogok így.
Mindez addig nem jelent problémát, amíg nem ilyen emberbe szeretsz bele és várod, hogy változzon. Tisztában vagy vele, hogy bár akkor is pontosan ugyanilyen volt, amikor megismerted, de természetesen a remény éltet, hiszen egy párkapcsolatban mindenki változik, de legalábbis a sansz megvan rá. Ha tud. Ha nem, akkor meddig vársz? Vagy ha épp Te vagy az örök független lény, akkor meddig viseled el a hisztit, az örök nyaggatást? Lehet, hogy felesleges túlgondolkodnunk mindent. Lehet, hogy azért ennyire döcögős az érzelmi arzenál, mert mindent mindenki mindig túlkombinál? Mennyivel egyszerűbb lenne, ha nem kéne esélyeket latolgatni, ha nem kéne azon pörögni, hogy melyikőtök mikor, mit csinál rosszul, mivel bántja meg a másikat és annak milyen következménye lesz. Engedd el! Hagyd, hogy sodorjon, hagyd, hogy felkapjon és vigyen magával gondolkodás nélkül, csak a szívedre hallgatván. Az eszed majd úgyis kiránt időben a süllyedő hajóból. Ha meg nem, ez van. Mindenkinek kijár néha egy hidegzuhanyként érkező mélyrepülés. De csak néha, kis ideig. Aztán kezdheted előről az építkezést, a gondolkodást, tervezést és az ésszerű érvek útja felé venni az irányt. Lehetsz megint racionális és majd megint rájössz, hogy tök feleslegesen tetted.
ALWAYS OVERTHINK
Is everyone capable for a relationship?
Or we have to simply accept that there are people around us who are totally inadequate and at the same time they are also perfectly happy that way. This is not a problem as long as it’s not that very person you fall in love with and expect him/her to change. You are aware that even though he was exactly the same when you met him, but of course the hope enlivened, as we all turn in a relationship, but at least we have the chance. If he/she can. If not, then how long are you waiting for it? If you’re the eternal independent being, then how long you can you live with the tantrum and accept the eternal nagging? Maybe overthinking is very unnecessary. Maybe the emotional arsenal is so bumpy because everybody makesbig deal of everything everytime? How much easier it could be if we wouldn’t have to speculate on chances, if we wouldn’t have to guess what and when we’re doing wrong or hurt the other one, and what will be the consequences. Let it go! Let it sweep you , let it snatch and take you without thinking, just listening to your heart. At the end your mind will pull you up from the sinking ship. If not, that’s it. Everyone needs that deep cold shower sometimes. But sometimes, for a few minutes only. Then you can start the construction all over again, thinking, planning and find the good directionthat leads to the reasonable arguments. You can be rational again, and later you will realize again that it was completely unnecessary.
