MINDEN RELATÍV
Létezik olyan, hogy valaki valakinek az esete?
Hogy csak olyan embert szemel ki magának, aki minden kritériumának megfelel.
Na jó, persze nem úgy, mint egy lóvásáron nyilván. De azért szem előtt szoktuk tartani az évek alatt gondosan kiválogatott, szépre finomított és tökéletesre nyírbált szűk keresztmetszetünket, ha éppen nyitott szemmel járjuk a világot? Vagy egy idő után már feladjuk a szőke, kék szemű hercegbe vetett minden hitet és leírjuk, valószínűsíthetően az eltévedt fehér lovának köszönhetően? Már megelégednénk azzal, ha jönne egy bárki, aki azért, mert akar minket és mert csakis minket akar nem is bárki többé? Valaki lesz belőle! A mi valakink. Az esetünk, a szőke, kék szemű nagy ő pedig már csak homályos békakirály formában a gondolataink között fogja reménytelenül várni, hogy megcsókoljuk. Immáron hiába. Hogy kinek mi az esete az nagyon relatív. Ennél már csak a tökéletesség fogalma relatívabb.
IT’S ALL RELATIVE
Is it possible to be one person’s “cup of tea”?
that only that very person picks you for him/herself who who meets all criteria. Well, of course not like at a horse fair. But we tend to keep an eye on our narrow diameter which has been refined and perfectly shaped during years when we walk through the world with open eyes. Or, after a while, we give up our hope for the blond, blue-eyed prince and we explain it with the white horse which lost its way. We would be satisfied with anyone, who, as he wants us and only us is not anyone any more. He will become someone! Our someone. Our cup of tea, the blond, blue-eyed Mr Big – in the fuzzy form of a Frog Prince – will wait hopelessly in our mind to be kissed. Now, in vain. Who is whose cup of tea is relative. Only the concept of perfection is more relative.
