OROSZLÁN
OROSZLÁN
Túl távol és mégis közel.
Hideg és kemény, mint a kő. Felolvadsz te egyáltalán valaha, repedező jégtükör?
Mélyből az igazi színed fel-felmereng, de a tűző napsugár át rajtad sosem hatol igazán, bár csillogsz és kecsegtetsz – a melegen kacérkodó sugaraid hazugak…hiszen fehér az ég, száll a hó, remegő hideg kopogtat.
Kellesz, kell, mindaz, amit hozol, amit okozol, amilyen új vagy, amennyire ismeretlen jövőt vetítesz elénk. A múlt csak múlt, hátra soha ne nézz, pláne, ha nem tetszik, amit a visszapillantóban látsz.
Süt már a nap… enyhülni látszik a tél, de ne feledd, míg az oroszlán kívülről kedves plüss macskának tűnik, egy vadállat lakik odabenn. Az ösztön nem játékszer.
LION
Too far – yet close.
Cold and tough as a stone. Will you ever melt, you crackling ice-mirror?
Your true colour rises up from the depths but the rays of sunshine will never really pass you, even though you sparkle and allure – your hot flirting shine is only a lie… because the sky is white, snow comes and the trembling cold knocks.
I need you, I need everything you bring, everything you cause, as new you are or as mysterious future you determinate. The past is just past, never look back, even if you don’t like what you see in the rearview mirror.
The sun is shining now… the winter seems to ease.
Remember, the lion looks like a nice plush cat, but a beast lives inside. Instinct is not a toy.
