Rodosz egy a sok száz görög sziget közül.

A görög szigetek közül, melyek olyan nagy népszerűségnek örvendenek azúrkék tengerük, homokos vagy kavicsos tengerpartjaik, kedves és vendégszerető házigazdáik, csodálatos időjárásuk, hófehérre meszelt házaik és közelségük miatt. A világ legszebb tengerpartjainak egyike is Görögországban, Zakynthos szigetén fekszik. Tavasszal Rodoszon ünnepeltünk egy jeles szülinapot, melynek alkalmával bejártuk a sziget legszebb pontjait. Áprilisban az időjárás Rodoszon még nem kedvez a „tengerpartra kifekszem egy hétig” típusú turistáknak (ezért is mentünk akkor). Inkább túrázni érdemes ilyenkor, bár a nap már ilyenkor is csodaszépen süt és barnít is, csak a szél miatt nem érezni annyira. Mert az viszont minden erőbedobással fúj. A korábban felsoroltakon kívül felelevenítettük göröghon sok egyéb, olyan kincsét, amiért mindenképpen érdemes ideutazni.

A kávé. Soha, sehol nem ittam ilyen isteni kávét, mint Görögországban minden alkalommal. Tudnék ezen élni, komolyan. Frappét mindenkinek! A tzatziki. Úgy, ahogy egyik itthoni gyros árus sem tudja. Sűrű görög joghurtban, brutál fokhagymásan. A citrom. Amitől már áprilisban roskadoznak a fák és amiből kilószámra adnak egy-egy étkezéshez. A nagyszájú görög házinéni. Rikácsoló hangon, kicsit távolságtartóan, ám a legnagyobb szeretettel teszi az asztalra a finomabbnál finomabb, mégis tökéletesen egyszerű fogásokat. A robogó kölcsönző. Akinek nem fáj, ha lezúzol egy egész sor vadonatúj robogót, mosolyogva enged utadra. A kopár hegyek. Melyekre mindig vezet fel egy út és az út tetején mindig van egy csöppnyi kék-fehér kolostor, ahol gyertyát gyújthatsz. Az öblök. Amik lehetetlen helyeken, a semmiből előtűnve mutatják meg szigetük újabb és újabb ékszerdobozát a türkizkék vízzel. A helyiek. Akik hétvégenként az öblökben sziesztáznak, romantikáznak, kártyáznak vagy társasoznak. A hűs fehér utcák. Ahol szamarak közlekednek délidőben és melyeket ráérős helyiek töltenek meg jókedvvel. A monumentális akropoliszok. Mindig a legjobb helyen. Nemhiába, az istenek tudták, hogy hova kell építkezni. És végül, de nem utolsó sorban a kékség. A tengernek egészen elképesztően gyönyörű kék színe van.

Szép voltál Rodosz, szeretem a hangulatodat.

Rhodes is one of the hundreds of Greek islands.

Among the Greek islands, which are so popular because of the azure sea, the sandy or gravel beaches, the kind and hospitable hosts, the wonderful weather, the snow-whitewashed houses and their proximity. One of the world’s most beautiful coastlines is also in Greece, at Zakynthos. We celebrated an illustrious birthday in Rhodes in spring, on which occasion we visited the most beautiful points of the island. In April, the weather was not favorable on Rhodes to the ‘get knocked at the beach for a week’ type tourists (which is why we went at this time). You rather should hike this time, even though the sun was shining beautifully and make you a good tan as well, what you won’t feel because of the wind. The wind is hard enough, it swing blows. Besides what I previously mentioned we found many more Greek treasures for which it is worth paying a visit here.

The coffee. I never, nowhere drank such a divine coffee like in Greece every time. I could live on this, seriously. Frappe for everyone! The tzatziki. The way how no gyros-kiosks in Hungary can offer. With thick greek yogurt, on a brutal garlic way. The lemon. What makes the trees groaning in April and which is offered by every meal by a dozen. The blusterous Greek landlady. Shrill voice, a bit distant, but puts the most delicious meals on the table with love, yet perfectly simple cuisine. The scooter rental guy. Whom it does not hurt if you damage the whole range of brand new scooters, lets you on your way with a simple smile. The barren hills. Where there’s always a road to the top with a little, blue-white chapel at the end where you can light a candle. The bays. In impossible places, showing up from nothing and offering newer and newer treasures with turqoise water. The locals. Those, who spend their weekend with siesta, romantic chit-chat, playing cards or board games in the bays. The cool white streets. Where donkeys plying at noon and which are filled by leisurely locals. The monumental Acropolis. Always in the right place. We have to tell, the gods knew where to build. And last but not least, the blueness. The sea has a quite stunningly beautiful blue color.

You were beautiful Rhodes, I love your mood.