Szentivánéji Álom

Mélyen, a Szentivánéji Álom erdejének közepén, hol szövevényes indák növik keresztül a tündeporos álom végtelen holdvilágát és gonosz kis trollok szegik a ki nem kövezett utat, ott sétálok én. Hol már nehéz a lélegzetvétel, mert fogalmad sincs róla, hogy meddig tart a mese és hol kezdődik a tébolyult valóság. A hajszálvékony jég. Hívogat, csalogat, de a szív egyre csak súlyosabb. Miért könnyebb a valótlan? Miért kecsegteted magad a boszorkány csókjával, ha tudod, hogy minden varázslatért átokkal fizetsz? Álmodni való, álmodni jó, mesélj és meséltess. Csak soha ne ébredj fel, Fekete Csuklyás!

Midsummer Night’s Dream

Deep in the middle of the forest of Midsummer Night’s Dream where labyrinthine tendrils grow through the endless moonlight of the dreams full of magic powder and where malicious trolls frame the unpaved road, that’s where I walk. Where it’s hard to breathe as you have no idea how far is it a tale and from where the demented reality begins. The thin ice. Calls you, allures you but the heart gets heavier and heavier. Why the unreal is easier?
Why do you flatter yourself with the witch’s kiss if you know exactly that for every spell you will pay with a curse? It’s good to dream, tell a tale and have a tale telled. Just never wake up, Little Black Riding Hood!