Minden kapcsolatunk egy tanulás. Egy megismerés.

Egy felfedezés.

Egy egészen új út az ismeretlenbe. Izgalmas kaland, amit csakis Te alakítasz, formálsz és csakis rajtad és a másik résztvevőn múlik, hogy merre indítod, mivé formálod, hogyan kezeled, mennyire szereted és mennyire élsz benne, neki vagy érte. Annyira sok összetevős ici-pici porszemekből álló törékeny kristálypalota az egész, hogy hajszálon múlik létezésének minden apró lángja. Vigyázni és ápolni kell a tüzet, hogy egyre-egyre nagyobb lángon égjen és fejlődjék előre, csak előre, sosem oltás irányba. Amennyiben az a Te palotád.

De hogyan is kell mindezt? Hogyan csináld? Honnan kezdd és mégis hogy állj neki? Hogy ne legyél sok, hogy ne legyél kevés?

Vannak felállított szabályrendszerek? Mi, miért, milyen ütemben történjen és mikor. Vagy csak egyszerűen meg kell történnie a dolgoknak. Egyszer. Valahogyan. Váratlanul, kiszámíthatatlanul.

A megszokás nagy úr, de tudnunk kell elrugaszkodni egy adott gondolatmenettől. Attól, hogy éveken keresztül éltük az életünket egy adott forma/ norma szerint még lehet totál más a jelenlegi helyzetünk szerint normálisnak vélt. Az egy bizonyos életszakaszban, helyzetben felállított “szabályok” egészen addig hatályosak, amíg nem jön valami vagy valaki, ami kimozdít abból, amit addig komfortnak éreztél.

A komfort nem jó. Nem kell. Nem hiányzik.

Az új nehéz, küzdelmes, hányattatott, titkos, de simogató, puha, kedves és szerelmes. Remélhetőleg őszinte.

Lehet az lassú, lehet az megfontolt. A lényeg, hogy van, és úgy szipolyozod magadba minden gyógyító, kényeztető, ringató pillanatát, amilyen erővel csak tudod, mert hirtelen láthatóvá válnak számodra is a hosszú idő óta fennálló hiánybetegséged krónikus tünetei, a mély sebek, melyekről eddig nem vettél tudomást. Gyógyíthatóak? Vagy túl sokat vársz és túlságosan követelőző lettél? Türelmetlen? Felnőtt?

Polipkarjaid meddig nyújtóznak? És mikor úszol tovább?

Annyiféle ember létezik megannyi attitűddel. El sem lehet képzelni, hogy milyen sokféle lehet egy-egy ember. Pláne ha a férfi és női viszonyokról beszélünk. Sokféle gondolkodásmódban, sokféle hozzáállásban, racionalitásban, vérmérsékletben, érzelmek terén… és még ezer más dologban is. Mégis kit és hogyan választasz? Hogyan kerülsz Te kiválasztásra? Mikor választasz jól?

Az élet csak sodorja eléd a feladatokat válogatás nélkül. Nem is olyan könnyed ez a játszma. De játssz, csak játssz… hiszen így színes az élet.

Our every relationships is a learning. A cognition. A discovery.

A whole new path to the unknown. An exciting adventure which is molded only by you, and it is only up to you and the other participant where you start from, how you shape it, how you treat it, how much you love it and how deep you let yourself live in it/ for it / to it. It is a fragile crystal palace made of so many element a llittle dust pieces that have a narrow squeak. You have to take care of it and protect from the fire in order the flame to grow and not to blow it out. If it is your palace.

But how can you do all this? How to do it? Where to start from and how? How can you be not too much, yet not less than enough?

Are there rules? What, why, at what pace should happen and when? Or we should just let things happen. Once. Somehow. Unexpectedly, unpredictable.

The habit is potentate, but we need to get away from a certain thread. It’spossible to live your current life by total different rules than you had done before for years. The “rules” set up in a certain stage of life are valid until somebody or something comes that moves you out of your comfort zone.

Comfort is not good. Don’t need it. It won’t be missed.

The new is difficult, struggling, ferocious, secret, pure, soft, sweet and loveful. Hopefully honest.

It may be slow, it may be considered. The point is that it exists and you have to take all the healing, pampering moments what it gives with as much power as you can. And some more. You will clearly see the chronic symptoms of your deficiency disease, the deep wounds that you have not been aware of suddenly become visible to you. Curable? Or do you expect too much and became too demanding? Impatient? Adult?

How long do your poliparms stretch? And when do you swim further?

There are so many people with so many attitudes. Can’t imagine how diverse people can be. Mostly when we talk about male and female relationships. Different in ways of thinking, attitude, rationality, temperament, emotions… and in thousand other things. Who and how do you choose? How are you going to be selected? When do you choose well?

Life just pops up tasks without sorting. This game is not that easy. But play, just play… because life has soooo many colours and faces. And colour is life.