SECRET POISON // TITKOS MÉREG

SECRET POISON // TITKOS MÉREG

TITKOS MÉREG

Csak egy kicsit adsz, elveszed, miért is adnál? Nem érdemlem? Kell ez nekem? Elég vagyok neked? És te elég vagy nekem? Kockázatos. Makacs és önfejű. Akkor pedig minek feszegetni. Hagyjuk az egészet a fenébe elveszni. Úgysem ér többet. De ha valaha ért is volna, mostanra már úgyis mindegy neki. Állj odébb, mert tőled nem látok tovább. Saját magamat nem látom és ettől szomorú leszek. Elég volt a szomorúságból, nem kell már. Tudok veled mosolyogni de nyomaszt a holnap bűze. A szenvedés fogsága. Az örök falak, amik szépen lassan, de biztosan összenyomnak egyszer. Gyenge vagy és félsz. Azt hittem én vagyok mindez. Pedig nem, csak rám húztad a saját színeidet, beszürkültem és végül én nem engedtelek el, mert rám szállt a bűvölet. A titkos méreg, amit szépen lassan adagoltál és csepegtetsz a mai napig. Kérlek, ne mérgezz! Nem kérek többet. Tiszta ösvény kell, amire nem jöhetsz velem. Egyedül leszek, de te már régóta egyedül vagy. Mellettem.

Tudom, hogy szenvedni fogok. De már sokat szenvedtem. A sérülések jótékonyak voltak, mint mindig – alattuk új bőröm nőtt és levedlettem a már úgy elhasznált, kitágult, megfakult, fájó régit. Rutinművelet újra csinálni.

Egy kicsit ilyenkor mindig meghalok, mindig átalakulok, más és más ember leszek. Veszítek a saját fényemből. Pedig akár ragyoghatnék is… milyen jó és milyen könnyű volt anno ragyogni…

De még hiszem, hogy lesz erőm egyszer csak újra ragyogni.


SECRET POISON

Give a little, took a little. Why should you have would to give? Don’t you think I deserve it? Do I need this? Am I enough for you? And are you enough for me? Risky. Stubborn and heady. Then what to do. Let the whole thing get lost. It’s not worth more. If it ever does, it wouldn’t anyway anymore.

Please stand still, you are on my picture. I can’t see myself and it makes me sad. It was enough of sadness, I don’t need it anymore. I can smile with you, but I’m still afraid of the heavy weight what tomorrow causes us. The captivity of suffering. The eternal walls, which are slowly but surely collapse once.

You are weak and you are afraid. I thought I was all this. But it’s not me, you just pulled your own colors onto me. I become to be gray and finally I didn’t let you go, because the magic came on me. The secret poison that you just gave me slowly drop by drop to this day.

Please don’t poison me! I don’t want more.

I need a clean path that you can’t come with me. I’ll be alone, but you’ve been alone for a long time. Next to me.

I know I’m going to suffer. But I already suffered a lot. The injuries were beneficent as always – under them I grow new skin and shedded the already used, dilated, faded, sore old one. Easy routine operation.

At this time I always die a bit, I always transform, I will be different. I lose my own light. But I could shine … how good and how easy it was to shine …

But I still believe I will have the power to shine once again.

SECRET POISON // TITKOS MÉREG

SECRET POISON // TITKOS MÉREG

 

SECRET POISON // TITKOS MÉREG

SECRET POISON // TITKOS MÉREG

 

SUNSET

SUNSET

 

NEGEV DESERT

NEGEV DESERT

 

Beautiful pics @PeterLendvaiPhotography