anity

Kishazánkban mindig voltak próbálkozások divatbemutatók ilyen-olyan megvalósítására, az eredmény pedig változóan alakult, de a legtöbb kezdeményezés néhány alkalom után dugába dőlt.

Általában elfogyott a pénz és az érdeklődés, de leginkább az előző. Anno talán még nem is volt igazán érett a magyar kultúra arra, hogy saját, önálló divatbemutatóval büszkélkedjen. Magyar tervezők hiányában elég nehéz is lett volna bármilyen divatbemutatót tartani. Mára már olyan szinten kinyílt a divatbemutatók világa nemzetközi szinten is, hogy a félévente rendezett divathetek amellett, hogy tömegeket vonzanak a divat nagyvárosaiba (New York, Párizs, London, Milánó) a divatértő emberek köreiben komoly társadalmi eseménnyé alakultak. A nagy divatházak egyre többet költenek a csilli-villi, gyönyörű, látványos show-kra (például Marc by Marc Jacobs legutóbbi elképesztő divatbemutatója, ahol tulajdonképpen egy álomban libeghetett az ember lánya, felhők tetején üldögélve).

Nálunk ez picit másként alakul, mint nemzetközi vizeken. Tehetséges tervezőből egyre több van – hála istennek – és egyre több szponzor is érzi a divat márkaépítésre gyakorolt hatását és súlyát. A Toni&Guy Fashion Week Budapest a sok lakossági bemutató után végre egy szakmai divatbemutató (TGFWB). Kicsi, rövid, de a miénk, és ami a legfontosabb, hogy lehetőséget biztosít a magyar tehetségeknek bemutatni egész éves munkájukat nagy plénum előtt, egy országos hírű esemény keretei között.

A magyarországi divatszcéna szombaton a fővárosban egyesült. Az immáron 3. éve, évente kétszer megrendezésre kerülő TONI & GUY Fashion Week Budapest egy teljes napon át kedveskedett programmal a divat elkötelezettjeinek.

Ezen a napon rendszerint 6 hazai, neves divatház mutatja be a következő szezon aktuális, jól kigondolt és megvalósított szettjeit művészek, életérzések, ritmusok, valamint a francia, olasz, angol világhíres tervezők által is inspirálódva. Az első évben a rendezvény még csetlő-botló gyerekként indult – de ez minden első szárnypróbálgatás esetében így szokott lenni. Tavaly már sokkal profibb megvalósítást láthattunk – mind technikailag, mind kivitelezésben – idén pedig szinte már csak apró hibái voltak rendezvénytechnikai szempontból (Bocsánat a szakmázásért, de rendezvényes múltam miatt nem tudok nem meglátni egy-egy rossz helyen lógó kábelt. Ezen kívül én sajnos a második sorban ülve sem láttam semmit az előttem 1 méterrel vonuló lányokból, amit egy magasított kifutóval remekül lehetne orvosolni. Next time). A Dorottya Palota egyébként kiváló helyszínéül szolgál a rendezvénynek. A kifutónak helyszínt biztosító nagy belső tér előterében további, befutott/feltörekvő magyar divattervezők állították ki protékáikat, (Anh Tuan álomtáskái, Tomcsányi Dóri üdvöskéi pasztell színű ruhakölteményekben és a The Four standja), illetve szponzorok (Mercedes Benz, Nescafé Dolce Gusto, stb.) kaptak helyet, ahol aktivitásokkal, fotófallal szórakoztatták a divatbemutatók szünetében a vendégeket. A Fashion Journal kiadvány egy álom, tökéletes papír, tökéletes tördelés, az art director, Kiss János – aki egyébként az esemény összes grafikai anyagát tervezi – kiváló munkáját dicséri.

Rettentő eltökélt voltam, így egész nap ott voltam, tehát teljes képet tudok nektek adni a magyar piac legnevesebb, de már nemzetközi hírnév felé evező hazai divattervezők következő – őszi/téli – kollekciójáról, a hajtrendekről és a smink kreációkról is (egyedül sajnos a NUBU bemutatóját hagytam ki). Képeket nem mindenhol sikerült lőnünk sajnos, illetve van, ami használhatatlan lett, így a Je Suis Belle – ugyanis itt én fotóztam, a második sorból :(.

Nagyon jól éreztem magam egy olyan környezetben, ahol valamilyen szinten mindenki kapcsolódik a divatszakmához – ha néhányan éppen csak érintőlegesen is. Jó volt látni sok jól öltözött embert összezárva. A jól öltözöttséget pedig úgy kell érteni, hogy látszott, hogy nem kellett megerőszakolniuk magukat ahhoz, hogy tökéletes legyen az outfitjük. Stílusa vagy van valakinek vagy nincs ugye… Tökéletesen pozitív hangulat áradt és én is felszabadultan mozogtam. Egy percre sem volt olyan érzésem, mintha feszengenem kellene, mert – nappal – éppen nincs rajtam 12 cm magas tűsarkú, hanem csak egy New Balance.

anityanity

Szinte minden tervező az idei őszi/téli kollekciójában – ahogyan a nagy, nemzetközi divatházak is tették korábbi bemutatóikon – előszeretettel használta a neoprén anyagokat (külföldön Tommy Hilfiger, itthon Nubu és Szegedi Kata), vadul kombinálta a színeket és formákat, tartalmat adott a rövidebb, hosszabb rojtoknak (külföldön Michael Kors, itthon Szegedi Kata, Anda), illetve az áttetsző muszlin még mindig nagyon megy.

Az első 3 tervező:

SZEGEDI KATA

Az egyik legfiatalabb tervező évről-évre jobbnál jobb, szívemhez egyre közelebb álló darabokkal rukkol elő. Idén az tetszett benne, hogy mindent mindennel kever – ahogyan egyébként saját maga is nyilatkozott – formát a formával, színt a színnel, anyagot egy másik anyaggal és akár egy harmadikkal is. Mint ahogyan már sok előző kollekcióját is, a mostanit is zene is inspirálta – most az r’n’b, nemhiába J. Számomra a camouflage – terepminta – már picit lejárt lemez, de a különféle selymekkel kombinálva, vagy neoprén anyagon megjelenítve még így is működött.

A fonott-kontyolt hajkorona nagyon tetszett, igazi nagyvárosi sikk szerintem. A lányok kékre festett homloka merész volt ugyan, de simán megállta a helyét és izgalmasan működött a kifutón.

szegedikataszegedikataszegedikataszegedikataszegedikataszegedikataszegedikataszegedikata

NUBU

Az egyetlen show, amin nem voltam ott sajnos, pedig imádom a NUBU-t és nagyon érdekelt volna. Legközelebb…  A press kit viszont tartalmazott katalógust – melyben láthatóak a modellek – és a leírást a kollekció hátteréről, a főbb irányvonalakról, tehát ha képekkel nem is, de infóval szolgálhatok. Én az extrém vonalvezetése miatt figyeltem fel a márkára még anno és ezért is szerettem meg. Ebben a kollekcióban helyet kapott egy T-shirt vonal egyszerű feliratokkal, ami teljesen az én asztalom, ezzel tökéletesen tudok azonosulni. Ezen kívül a sötétkék-fekete színek szoros egymás mellé illesztése is nagyon tetszik. Az örökmozgó gép, mint inspiráló tényező nagy szerepet játszott a kollekció születésénél. Az örökletesség legnagyszerűbb kifejezője a kör, illetve annak mindenféle megjelentetése volt meghatározó – szabásmintán, anyagmintákkal, különféle felületeken.

A kék firkás szem és a borzos-kócos haj semmi extra számomra.

JE SUIS BELLE

Fekete a feketével, és a fekete minden árnyalata. A fekete jótékonyan tulajdonságai mindenki számára ismertek; vékonyít, mindenkinek jól áll és örök divat. Nekem tetszett a kollekció, amiről sajnos egy épkézláb képet sem tudtam készíteni, csak elsuhanó szellem modelleket. Ami biztos, hogy az elöl maxi, hátul rövid ruhákat imádtam – ahogyan azokat már láthattuk Párizs és London kifutóin is. A nemrégiben még a feneket takaró elöl rövid hátul hosszú leplek most megfordultak, tehát irány a Margit-sziget/bicikli/konditerem, jó popsit mindenkinek! A Je Suis Belle-t én mindig is egy modern, klasszikus, a női vonalvezetést követő, elegáns márkával azonosítottam, habár jelen esetben a végeredmény ugyancsak ez, a jelenlegi kollekció kialakításánál a férfiszabászat volt az egyik kiindulási alap.

A smink nagyon nude volt, kivéve a szintén nagyon halvány pirosítóban néhol rejtőző extra méretű csillámokat. Elképesztően működik a banáncsat a hosszú hajú lányok esetében, habár én nem tudom elképzelni azt az élethelyzetet, amikor veszek egy ilyet, de feel free… hiszen a retro a divat.

 

Holnap hozom a másik 3 tervezőt, ott már mindegyik kollekcióról van kép! 🙂

 

Képek: én

 

MUSLIN BLOUSE – H&M
LEATHER-EFFECT JACKET – ZARA
LEGGINGS – don’t remember
SNEAKERS – NEW BALANCE 410 (same type HERE)
SUNNIES – ZERO UV
MAKEUP – MAC