A nadrág, mely tinédzser korom meghatározó viselete volt.

Imádtam. Trapéznadrág.

De nem szimplán trapéz, hanem van benne egy kis csavar, különleges. Bár anno mindenki ilyet hordott, már akkor is tudtam, hogy ez nagy kincs. Széthordtam és még mindig kifogástalan állapotban van – jó, a gombja hiányzik. És visszajött a divatba. Ezért mondom mindig, hogy meghatározó darabokat nem dobunk ki SOHA. Mert vissza fog jönni, mint ahogyan tini koromban – mielőtt előbb említettet megkaptam volna – én is hordtam Anyukám trapéznadrágját és Apukám kötött pulcsiját, vagy a mai napig hordom Apukám fiatalkori Levi’s rövidnadrágját. A fotózásról annyit, hogy a nap iszonyúan vakított, orkánerejú szél fújt, én szupernyűgös voltam, de kihoztuk belőle a legjobbat – szerintem :).

THE BELLBOTTOM JEANS

The trousers, which was the determining wear of my teenage years, I loved it. Bellbottom.

But not simply bellbottom, there’s a bit of twist in it, it’s special. Although everybody wore this in the good old days I knew already that this was a treasure. I have worn it day and night and even so it’s still in perfect condition – OK, a button is missing. And it is fashionable again. That’s why I always say that we do not throw determining pieces away, NEVER. Because it will come back, as it happened in my teenage years I wore my Mum’s bellbottom jeans – before I got the aforementioned one – and my Dad’s knitted pullover, or as I wear my dad’s Levi’s short from that era. About the shoot: the sun awfully blinded me, the wind blew with the power of a hurricane but we did our best – I suppose.